Most beszéljünk a jövőről: Mi, tradicionális maja vének,
és a világ valamennyi bennszülött népe, a jövőn elmélkedünk.
Nem csak a mai napra gondolunk, a jelenre, hanem a jövőre,
a gyermekeinkre, unokáinkra és a jövendő generációkra is.
Sötét árnyékot látunk közelíteni, mely sok fájdalmat
hoz számunkra.Ez a nagy szennyeződés. Ezt mind
az emberi tevékenység következménye.
Saját sírunkat ássuk. Háborúk folynak más országokban,
melyek indoka elméletileg a szabadság, de a következménye
még nagyobb rabszolgaság. Állítólag új fejlődést fognak hozni,
de valójában még nagyobb éhséget fognak okozni a
kevésbé fejlett országokban. Ha folytatjuk ezt,
el fog jönni az idő,amikor nem lesznek hadirendbe
állítható katonák.A Guatemali Maja Vének nemzeti tanácsa kéri
a világ összes népét, a kormányaikat, és a kormányzottaikat,
hogy hagyják abba a szennyezést és a kis- és nagyvállalatokat,
hogy keressenek alternatívákat. Nem akarunk több háborút,
nem akarunk több halált, nukleáris kísérleteket, kemikáliákat,
mivel a bolygó felmelegedése elviselhetetlen a Földanya számára.
Ha nem változunk, előbb vagy utóbb több millió elveszett élet
lesz az ára. Teremtőnk azért helyzett a Föld színére minket,
hogy tiszteljük őt és szeressük és fogadjuk el egymást.
Mindannyian egyenlőek vagyunk, a Föld virágai,
különböző méretűek, színűek, különböző dalokkal, illattal,
de mindannyian Termetőnkre tekintünk, és különböző
táncokkal, zenével, szertartásokkal tiszteljük őt.
Mindannyian az ő gyermekei vagyunk, minden létezőt
ő teremtett,amit látunk, és ami kívül van észlelésünkön.
Olyannak alkotta életünket, hogy intelligensen jót tegyünk.
Bármilyen színű fivéreim és nővéreim, fogjuk körül kezünkkel
a bolygót 2007. május 22-én, felejünk erre, meditáljunk
a magunk módján, a magunk nyelvén, a magunk kultúrája,
vallása szerint, mert csak egyetlen Napunk van, amely
egyformán süt ránk, egyetlen levegőnk, amelyet belélegzünk,
és amely éltet minket, egyetlen vizünk, amelyet iszunk,
és amely vérré válik az ereinkben, és valamennyien
Földanyánkon élünk. Ő táplál bennünket, tart bennünket.
Bármilyen színű fivéreim és nővéreim, egyesüljünk a meditációban,
hogy felébredjen a lelkiismeret a hatalom, és a kormány
embereiben, a politikusokban, az üzletemberekben:
nem kell több háború, nem kell több szennyező bomba,
nem kell több halál. Együtt változást tudunk hozni.
2007. május 22-e az 5. Ajpu, Nap Nagyapa napja,
aki mindannyiunkra egyformán süt, nem ismeri a
megkülönböztetést, aki nem téveszti el az utat,
és aki soha nem változik. Meleget és életet ad nekünk.
Egy Nap, Egy Levegő, Egy Víz, egy Földanya.
2007. május 22-e Nap Nagyapa és Hold Nagyanya napja.
A maják próféciája így szól: Kelj fel, mind keljetek fel,
egyetlen csoport se maradjon hátra, mert valamennyien
egyszerre fogjuk megpillantani azt a helyet,
ahonnan jöttünk. Alejandro Cirilo Perez Oxlaj
Vándorló Farkas
A Maja Vének Nemzeti Tanácsának nagy öregje,
Xincas és Garifunas Guatemalából
Előszó A hosszú lándzsa című könyvhöz... Sólyomfi Nagy Zoltán …A sűrű gőz majdnem megfojt. A forróság néha olyan erős, hogy bőrünket szinte nem is érezzük s hiába fordítjuk el a fejünket valahogy, hűvösebb levegőt kutatva, minden légvételnél mintha egy izzó lávafolyam ereszkedne le torkunkon. A mellettünk ülőt alig látjuk, pedig oly közel ül, hogy hallható szívdobbanása. Sistereg a középen vöröslő kövekre locsolt víz s a két elem eggyé válásából – a kövekben lakozó tűz s a rájuk öntött víz – születő gyermek a gőz, mely átmos, megtisztít, minden mérget kiéget testünkből. Hangosan, nyitott lélekkel énekeljük a Négy Irány, a négy világtáj erőinek dalait, hívva, kérve őket, hogy segítsenek megújulni, megtisztulni, betegségeinkből meggyógyulni. Segítsenek megérteni életünk nehéz helyzeteit, tanításait és szeretni embertársainkat. Hangos imáink, fohászaink a gőzzel együtt szállnak fel, fel az ég felé, a Világ Teremtője felé, hogy láthatóvá tett lehelet formáját öltve jussanak célba. Talán meghallgatásra találnak. Dalainkat dob és csörgő teszi még élőbbé, erőteljesebbé, ritmusosabbá. a pikáni feketeláb indián nemzet fia. Ősi szokás szerint két varkocsban hordja haját, melyeket bőrszalaggal köt össze. Nyakában kagylókból készített láncot visel, mely hajdan nagy értékkel bíró csereeszköz volt s mind a mai napig büszkén hordják a hagyományaikhoz, kultúrájukhoz ragaszkodó őslakosok. Kezében bölénybőr csörgő, melynek hangja a sziklák közt gördülő patak csobogásához hasonlít. Néha megérint vele minket s számunkra érthetetlen, furcsa, de kellemes hangzású anyanyelvén mormol valamit. Imádkozik. S mi érezzük, hogy a feltámadó szél, a kunyhó előtt pattogó tűz égbe nyúló lángnyelvei, az alattunk csendesülő anyaföld és a reánk vigyázó, csalogató csillagok mind mind a mi énekünket ismétlik, imáinkat visszhangozzák bölcs mosollyal. a Vének Tanácsának üzenetét hozza. Üzenetet, melyet lelkünkbe nézve mi is tudunk, ismerünk, de hagyjuk, hogy mindennapi életünk útvesztői elhalványítsanak. Üzenetet, mely egyszerű, tiszta, épp ezért fontos és érdemes megszívlelnünk: ápoljátok a környezetet és szeressétek embertársaitokat. Adjatok időt magatoknak saját lelketekkel, legbensőbb kérdéseitekkel foglalkozni. Tiszteljétek a Teremtőt, ki a világot igazgatja és figyeljetek a Négy Irány szavára, tanítására. Ha így cselekedtek, elkerülhető a vég, Földünk pusztulása, melyre oly sok intő jelet láthattok már.” Jött, hogy egy számára ismeretlen világban, kultúrában, nyelvi közegben kövesse öregjei útmutatását. önfeláldozás kell ahhoz, hogy valaki a világ másik végére utazzon, hogy ott tanítson, gyógyítson, beszélgessen, táncoljon, imádkozzon? Milyen mély hit és erő? Kora gyermekkora hányattatásairól, a „fehérek iskolájában” kapott neveléséről, lázadásáról, útkereséséről. Bizony, a bizonytalanság évei során az alkohol, a kábítószer romboló útitársként mellé szegődött. Az anyaföld, vagy ahogyan ők mondják, a Földanya nem szentsége miatt volt közeli számára, hanem hogy a bódultságot rajta kipihenje. Az éjben nem az utat mutató csillagokat fürkészte, hanem rejtekében megbújva ivott és újra ivott. Nem találta helyét, jövőjét az új világban. Ősei életformája eltűnt, büszke tartásuk és bölcs tanításaik elhalványultak. testvére s elvitte egy idős férfihoz, aki valahol a hegyek mélyén, egy rejtett tisztáson lakott. Már hallott róla, de inkább mesének hitte, mint valóságnak. Most ott ült a tisztáson az Öreg Hegyi Emberrel, a régi tudás ismerőjével, aki gyógyította. Hetekig tartott felépülése s utána még sokáig tanult, tanult. Itta magába azt a csendes, bölcs tudást, mely hajdan annyira jellemezte népét. Visszatalált az Ösvényre, melyről sajnos oly könnyű letérni. Gyógyító Ember lett. Devalon járja a világot s viszi a Felébredés, a Tisztánlátás igéjét. Eljött közénk ősei üzenetével. Bölényfia Hosszú Lándzsa, Mindenható Hang, Zengő Ég, Foltos Borjú, Farkasfej, Viszi A Kondért és a többi valaha élt rokona szól általa. amikor még szabadon fújtak az északi síkságok szelei, semmi sem zavarta meg a farkasok énekét, a bölények csendesen legelő hatalmas csordáit és a hosszú úton lévő vándornak nem kellett kerítéseket, zajos városokat kerülnie. Repüljünk lelkünk örökké szomjazó szabadsága felé!
Mégis, hogyan leszünk úrrá e nehéz helyzeten?
A szertartást Devalon Small Legs gyógyító ember vezeti,
Devalon utazásai során jött el hozzánk, hogy az öregek,
„Hallgassatok az ősök szavára, védjétek,
Ezt az üzenetet hozta el közénk Devalon.
Mi hajtja őt? Milyen mély elszántság, nem ritkán
Devalon Small Legs mesélt életéről.
Közelgett az út vége.
Talán az utolsó pillanatban sietett segítségére
Tegyünk most egy utazást abba a korba,
Mert van esély a megérkezésre.
Sólyomfi Nagy Zoltán | |
Gyere át (dal)Széttép, szétmardarabokra szabdalMagamra hagyigaz magammalGyere át…Állok, állokutat találokErdőben eredőösvényen járokGyere át…Szállok, szállokmadarakat látokTengerkék égenfelhőben járokGyere át…Égek, égekszéllel zenélekTeremtő Istenhezújra visszatérekGyere át… |
A gyógyító sz*rvas regéje
Távolból felhangzik hívogató ének
Szűkségben szenvedő emberek szólanak
Igéző dalukkal engem megidéznek
Igéző dalukkal útra szólítanak
Útra szólítanak mélybe ereszkednem
Ezüstléptű forrás forrásáig látni
Útra szólítanak Tetejetlen Fához
Tetejetlen Fának gyökeréig járni
Útra szólítanak ideje indulnom
Lélekkel átlépni szikla repedésén
Mélybe lezuhannom, mélybe leutaznom
Szárnyatlan szállani Anyánk szívverésén
Föld alatti ösvény végére érkezem
Föld Anyánk testében, szívének hangjára
Tetejetlen Fának állok gyökerénél
Kihez eljutottam dob dobbanására
Tetejetlen Fának erős gyökerénél
Erős gyökerénél, legalsó világban
Látok gyökér végét rágó sötét férget
Nedveket emésztő fekete ruhában
Nedveket elszívó betegítő lélek
Gyökértől távozz el, szabadulj utadra
Tetejetlen fának ne okozz kétséget
Indulj szép utadra egészséget hagyva
Gyökérnek végeit immár tisztítottam
Gyökérnek tövéhez tovább elindulok
Örvénylő örvényben, forgószél közepén
Szárnyatlan repülve egyre följebb jutok
Legalsó világból szállva emelkedek
Minden irány felől gyökerek érkeznek
Fű alatt, föld alatt szépen összeérnek
Forrás színe körül összeölelkeznek
Forrás forrásánál látok gátló gátat
Áramlást elfojtó sziklafalak nyomát
Kavicsot elhordok, sziklafalat bontok
Végre kitisztítom életforrás útját
Gyökérnek töveit immár gyógyítottam
Tetejetlen Fának szárához indulok
Örvénylő örvényben, forgószél közepén
Alsó mély világból középsőbe jutok
Tetejetlen Fának száradó száránál
Szikkadó ereket vízzel felélesztek
Esővel locsolok, szomjúságot oltok
Patakok medrében életet ébresztek
Tetejetlen Fának áldott köldökénél
Immár gyógyítottam, tovább elindulok
Örvénylő örvényben, forgószél közepén
Halkuló lüktetést, fáradt dobot hallok
Dobogó Kő dobog kősziklaszék alatt
Tetejetlen Fának napvirág szívénél
Szent helyet szentelek, súlytól szabadítok
Füsttel megfüstölök lelke közepénél
Léleknek forrását immár tisztítottam
Tetejetlen Fának törzsén emelkedem
Örvénylő örvényen, forgószél közepén
Ágak, hol ágaznak, éneklem énekem
Ágak, hol ágaznak, éneklem énekem
Gyógyító dalaim torokba torkollnak
Torok odújában szelek megszületnek
Lelket lelkesítő dalok megszólalnak
Tetejetlen Fának karjaihoz értem
Középső világból felsőbe átlépek
Ágak közt, lombok közt jövőm felidézem
Köröttem kőröznek eljövendő képek
Jósoló jó álmok értését köd fedi
Jósoló jó álmok értetlen szólanak
Tüzeket megrakok, párát fölszárítok
Homlokból képeink értőn szólaljanak
Ágak közt, lombok közt immár gyógyítottam
Korona csúcsáig szárnyatlan fölszállok
Örvénylő örvényben, forgószél közepén
Tetejetlen Fának legtetején állok
Ágaknak végében kristályrügy rügyezik
Fénylő fénysugarat magasból lehozza
Igének ösvényét igen megtisztítom
Rügyből nőtt virágot őstudás porozza
Távolból felhangzott hívogató ének
Szűkségben szenvedő emberek szólottak
Igéző dalukkal engem megidéztek
Igéző dalukkal útra szólítottak
Mélybe ereszkedtem, magasba fölszálltam
Gyökeret, koronát egymással kötöttem
Örvénylő utakat gyógyítva bejártam
Szivárvány hét színe ragyog körülöttem