A tapasztalatok személyre szabottak.

- Én csak átutazónak érzem magam itt a Földön, minek gyűjtsek földi javakat?...A valódi javakat maga lelkünk hordozza! - mondtam-Az rendben van ... mondtam ő -, de miért ne utaznál első osztályon?- "Könnyű" neked, más a szellemiséged! - feleltem "megadóan".Azóta is visszacseng eme párbeszéd, hogy vajon mitől is függ az életbe vetett hit, s mitől az örök életbe vetett hit, mitől az, ha valaki úgy érzi, céllal van itt, s ha majd eléri, akkor eléri a megvilágosodást, és vége, ennyi, semmi dolga többé. Miért az hogy egyesek csak a pillanatnak élnek, mások csak a bánatnak és a szorongásnak, miközben alig vannak kikben ősidőktől él, míg mások tudni semmit sem tudnak, csak magukénak képzelik a tudást.

Tartok tőle, hogy roppant kevesen vannak, akik valódi tapasztalattal, élménnyel, emlékkel rendelkeznek afelől, hogy vajon hogy is van ez az egész: reinkarnáció vagy változás vagy körforgás vagy cél, vagy a szellem s Isten maga! Mégis, attól függően, hogy ki hova született, mit látott, mit tanult, mit mondtak mások, nos, a többség kialakít egyfajta hitet, és persze lehet ez minden hit tagadása is, az is csak hit, méghozzá a szilárdabbik fajta.

Egyáltalán: miért fontos, hogy van-e örök élet, s ha igen, akkormilyen formában? Miért kell keresni a választ, hisz a lényeg elöl van, nap mint nap az orrunk előtt. A természet remek bizonyíték: a fa kiszárad, s utánaéled a belőle nőtt gyönge ága... igen, látható, hogyvan folytatás, de az is, hogy változás is van: az a fa már nem ugyanaz, nem ugyanolyan, ám magában hordoz valamit a kiszáradtból s így tovább. De vajon kell-e ezzel foglalkozni, állandóan keresni, misztikus válaszokat böngészni, vágyni előző életek megismerésére, irigyelni a látó, halló, szagló embereket? Hiszen csak éreznünk-érzékelnünkkellene megtanulni, mert milliárdnyijelet veszünk és nem vagyunk képesek megérteni.... Holott valóságosak, s mert nem értjük, nemmisztikum.

Nem tudom, hogy a lét az emberiség többségének megismerhető-e, az azonban nagyon valószínű,hogy most itt vagyunk, még ha néhol káprázatnak tartják is, illúziónak.Amit érzékelünk, tapasztalunk, az saját, abból lehet elindulni, kinek-kinek a saját útján, s ki-ki így meglelheti a saját válaszait. Bárhogyan legyen is,ama igazság, ama sokat kutatott egyetemes, mindig, minden egyes ember számára elfogadható igazság még nem mutatkozott meg. A tapasztalatok pedig személyre szabottan érkeznek, mindig, mindenkinek.Így azután valóban egyéni, hogy ki hogyan éli meg a betegséget, a halált, a veszteséget vagy önnönteste változását. Valóban kell kapaszkodó, de nem érdemes elkapni az első arra járó fogast, hátha előbújik a Tapasztalatból egy olyan, amiben már nem kell hinni, mert hiszen saját.-Honnan tudod, hogy milyen az én szellemiségem, és honnan, hogy milyen a tiéd? - kérdezte.- Az az Indián tudat és hit, amit én magamban hordozok

.

és követek, ezt mondja - feleltem.- Aha! - mondta Ő, mert ezt fel sem foghatta akkor...
Az alapvető léti igazságok be nem fogadása miatt nincsenek, csupán elvétve emberek kik megérthetik végül- s az ősi "titkok" tudójává vállhatnak!




Indián Bölcsességek:

GONDOSKODJ a FÖLDRŐL, és TISZTELD minden lakóját!

MARADJ HŰ a Nagy Szellemhez!MUTASS TISZTELETET embertársaid iránt!DOLGOZZ az egész EMBERISÉGÉRT!SEGÍTS és SZERESS, ahol szükséges!TEDD azt, amit JÓNAK gondolsz!GONDOSKODJ TESTED és LELKED jólétéről!ERŐD egy részét fordítsd a VILÁG JOBBÍTÁSÁRA!Légy mindig IGAZSÁGOS és TISZTESSÉGES.

VÁLLALD TETTEID következményét!NE nyúlj az ártalmas ALKOHOL után, nehogy megbolondítson lelked mámorával!!!!

Egy Indian bölcs asszony

, amikor a hegyekben utazgatott, egy folyóban talált egy különösen értékes követ.Másnap találkozott egy másik utazóval, aki éhes volt, így hát a bölcs Indian asszony kinyitotta a csomagját, és megosztotta ennivalóját a vándorral. Az éhes utas meglátta a drágakövet az Indian asszonynál, és kérte őt, hogy adja neki. A nő habozás nélkül neki adta a követ. A vándor örvendezve jószerencséjén továbbállt, hiszen tudta: a drágakő olyan értékes, hogy élete hátralévő részében nem kell többé szükséget szenvednie. Ám néhány nappal később a vándor visszatért az Indian asszonyhoz, és visszaadta neki a követ. „Gondolkoztam…”
– szólalt meg. „Jól tudom milyen értékes ez a kő, de visszaadom abban a reményben, hogy adhatsz nekem valamit, ami még értékesebb.Add nekem azt a valamit belőled, ami képessé tett arra, hogy nekem add a követ.”

Mikor pille könnyű szárnyán az álom jön mikor a mindennapok gondját, úgy elfelejtenéd, mikor közel jár az éjfél, de Te mégsem alszol el, gondolj rám, gondolj rám.
Mikor meleg a nyári napfény és lágyan átölel,
mikor csillagok ezüstszínét felhő nem takarja el, mikor a képzeletben újra egy régi úton jársz,gondolj rám, gondolj rám. Mikor a kedved elrontotta egy félreértett szó, mikor némán ülsz a csendben, pedig beszélni volna jó,mikor nem vígasztal senki, mert egyedül maradtál, gondolj rám, gondolj rám.
Mikor összevesztél azzal, akit sohasem bántottál, mikor tréfát űztek abból, amit komolyan gondoltál, mikor elfáradt a szíved és minden oly sötét, gondolj rám, gondolj rám.
Mikor a kedved elrontotta egy félreértett szó, mikor némán ülsz a csendben, pedig beszélni volna jó, mikor nem vígasztal senki, mert egyedül maradtál,

gondolj rám, gondolj rám...