Önvallomás....

Maya - Indián

a

lelkem a Népem és a létem!

(Önvallomás 2.:)

írta: Don Alejandro

2007. május 22-e az 5. Ajpu, Nap

Nagyapa napja, aki mindannyiunkra egyformán

süt, nem ismeri a megkülönböztetést, aki

nem téveszti el az utat, és aki soha nem változik.

Meleget és életet ad nekünk. Egy Nap,

Egy Levegő, Egy Víz, egy Földanya.

2007. május 22-e Nap Nagyapa és Hold

Nagyanya napja.

"Fivéreink és Nővéreink, Fogjuk körül kezeinkkel

a bolygót május 22-én, és tegyünk így:

meditáljunk a magunk módján, a magunk nyelvén,

a saját kultúránknak és vallásunknak megfelelően,

mert csak ez a z egy Napunk van,

amely mindannyiunkra egyformán süt,

egyetlen levegőnk, amelyet belélegzünk,

és amely éltet minket, egyetlen vizünk, amelyet

iszunk, és amely vérré válik az ereinkben,

és valamennyien Földanyánkon élünk.

Ő táplál bennünket, tart bennünket.

Bármilyen színű fivéreim és nővéreim,

egyesüljünk a meditációban, hogy felébredjen

a lelkiismeret a hatalom, és a kormány

embereiben, a politikusokban,

az üzletemberekben:

nem kell több háború, nem kell több

szennyező bomba, nem kell több halál.

Együtt változást tudunk hozni.

Don Alejandro Oxlaj,

Guatemala de la Asuncion

Don Alejandro a maja nép látomásainak,

első kézből való tanításainak őrzésével

van megbízva. Ő a Maja Vének nemzeti

tanácsának a feje Guatemalában, a maja naptár

Nap Őre, 13. generációs maja kicse főpap,

a Vének és Szellemi Vezetők Kontinentális

Tanácsának Nagy Vénje mindkét Amerikában.

A Maja Kultúra nemzetközi oktatója is.

Don Alejandro üzenete időszerű: tettre hív,

egyesülésre és egységre.

Don Alejandro egy szent maja TŰZszertartást

fog bemutatni Guatemalában, és mások ezreit

fogja összeforrasztani az egész bolygón

a szertartás segítségével.

Kedves Testvéreim:

Az Ég Szíve és a Föld Szíve nevében

üdvözöllek benneteket. A Maja Vének

nemzeti tanácsának nevében nektek

címezzük a következőket, hogy létrejöjjön

a mágnese kapcsolatotok teljesen:

A Maja nép szelleme és a Földanya szelleme

arra késztet bennünket, hogy keressünk

baráti köteléleket a világ minden népe között.

A Maja prófécia így hangzik: "Azért fogunk

találkozni,hogy egyek legyünk, mint a kéz ujjai".

Mindannyian a Föld gyermekei vagyunk,

Teremtőnk kertjének virágai, különböző

színűek, formájúak, méretűek, különbőző

illattal, más-más nyelven beszélünk,

valamennyien ugyanahhoz a Teremtőhöz

imádkozunk vagy meditálunk a magunk módján,

akit kultúránk szerinti nevén szólítunk.

Reméljük, hogy ez a közlemény eljut valamennyi

intézményhez, mind a magánszektorban és a

közigazgatásban, a földbirtokosokhoz, a tudósokhoz

és általában az emberekhez.

Fivéreim és nővéreim, több mint 500 éve folyik

a föld arcának elpusztítása, emberek elpusztítása,

testváreinknek, az állatoknak és az ősi fáknak

az elpusztítása, naponta, egyre gyorsuló tempóban.

A Guatemalai Vének és Szellemi Vezetők

Nemzeti Tanácsánának vénjei évezredes

misztikus tudás birtokában vannak.

Mint ahogyan a madarak fáradhatatlanok a

repülésben, ők is azért élnek, hogy lássák

beteljesülni a próféciákat. Azt kívánjuk,

hogy a világ minden nemzetének és

kormányzatának ébredjen fel a lelkiismerete,

és elemezzék bolygónk helyzetét és

aszerint cselekedjenek a jelenben.

Engedjétek meg, hogy elsőként arra

emlkeztessünkbenneteket, hogy az Amerikák

maga voltak a Paradicsom 500 évvel ezelőtt.

Szűzi erdők, rengeteg állat, színes madarak

megszámlálhatatlan, szabadon szárnyaló

tömegei tápláltak mindenkit.

A vizek bőségesek és tiszták voltak, és a nép,

mely a maga tradíciója szerint élt, megőrizte

a maga kultúráját és fenntartotta a

Földanya szépségét. Őseink több mint száz éves

korukig éltek, fertőzések vagy betegség nélkül.

Tisztelettel és engedelmességel adóztak

a Teremtő törvényének.

Beszéljünk most a jelen időről.

Élvezzük a technika új eredményeit,

a találmányokat, melyek könnyebbé teszik a

mindenapi életünket, valamennyien használjuk

is őket, de megvan az a negatív oldaluk, hogy

lassan végére járunk erdőinknek, közreműködünk

bolygónk beszennyezésén, a folyók

kiszáradóban vannak, a vizek szennyezettek.

Terményeink is szennyezettek, éppúgy,

mint ahogy a szennyezettség pusztítja

az állatokat is. Fertőző betegségeink vannak,

olyanok, amelyek a múltban ismeretlenek voltak.

Nagyon veszélyes a vegyszerek, rovarölő szerek,

genetikailag módosított magvak stb. használata.

És mindenekfelett, a nukleáris veszély:

az atombomba, ... maga a háború képes lenne

sterilizálni vagy megölni a Földet és minden

rajta lévő élőlényt. Sokaknak nincsen otthona,

sok gyermek koldul az utcán, mások prostitúcióra

kényszerülnek. Rablók uralkodnak. Naponta

halnak meg embereke az utcán, emberrablás, erőszak,

lövés az iskolákban, szülők ölnek meg gyerekeket,

gyerekek ölnek meg gyerekeket,

szülők erőszakoskodnak gyerekeikkel.

Ez mind a szennyezés egyenes következménye.

Az élet többé nem kap tiszteletet.

A tekintélyek eladják magukat.

A jog vásárolható és eladható.

Most beszéljünk a jövőről: Mi, tradicionális maja vének,

és a világ valamennyi bennszülött népe, a jövőn elmélkedünk.

Nem csak a mai napra gondolunk, a jelenre, hanem a jövőre,

a gyermekeinkre, unokáinkra és a jövendő generációkra is.

Sötét árnyékot látunk közelíteni, mely sok fájdalmat

hoz számunkra.Ez a nagy szennyeződés. Ezt mind

az emberi tevékenység következménye.

Saját sírunkat ássuk. Háborúk folynak más országokban,

melyek indoka elméletileg a szabadság, de a következménye

még nagyobb rabszolgaság. Állítólag új fejlődést fognak hozni,

de valójában még nagyobb éhséget fognak okozni a

kevésbé fejlett országokban. Ha folytatjuk ezt,

el fog jönni az idő,amikor nem lesznek hadirendbe

állítható katonák.A Guatemali Maja Vének nemzeti tanácsa kéri

a világ összes népét, a kormányaikat, és a kormányzottaikat,

hogy hagyják abba a szennyezést és a kis- és nagyvállalatokat,

hogy keressenek alternatívákat. Nem akarunk több háborút,

nem akarunk több halált, nukleáris kísérleteket, kemikáliákat,

mivel a bolygó felmelegedése elviselhetetlen a Földanya számára.

Ha nem változunk, előbb vagy utóbb több millió elveszett élet

lesz az ára. Teremtőnk azért helyzett a Föld színére minket,

hogy tiszteljük őt és szeressük és fogadjuk el egymást.

Mindannyian egyenlőek vagyunk, a Föld virágai,

különböző méretűek, színűek, különböző dalokkal, illattal,

de mindannyian Termetőnkre tekintünk, és különböző

táncokkal, zenével, szertartásokkal tiszteljük őt.

Mindannyian az ő gyermekei vagyunk, minden létezőt

ő teremtett,amit látunk, és ami kívül van észlelésünkön.

Olyannak alkotta életünket, hogy intelligensen jót tegyünk.

Bármilyen színű fivéreim és nővéreim, fogjuk körül kezünkkel

a bolygót 2007. május 22-én, felejünk erre, meditáljunk

a magunk módján, a magunk nyelvén, a magunk kultúrája,

vallása szerint, mert csak egyetlen Napunk van, amely

egyformán süt ránk, egyetlen levegőnk, amelyet belélegzünk,

és amely éltet minket, egyetlen vizünk, amelyet iszunk,

és amely vérré válik az ereinkben, és valamennyien

Földanyánkon élünk. Ő táplál bennünket, tart bennünket.

Bármilyen színű fivéreim és nővéreim, egyesüljünk a meditációban,

hogy felébredjen a lelkiismeret a hatalom, és a kormány

embereiben, a politikusokban, az üzletemberekben:

nem kell több háború, nem kell több szennyező bomba,

nem kell több halál. Együtt változást tudunk hozni.

2007. május 22-e az 5. Ajpu, Nap Nagyapa napja,

aki mindannyiunkra egyformán süt, nem ismeri a

megkülönböztetést, aki nem téveszti el az utat,

és aki soha nem változik. Meleget és életet ad nekünk.

Egy Nap, Egy Levegő, Egy Víz, egy Földanya.

2007. május 22-e Nap Nagyapa és Hold Nagyanya napja.

A maják próféciája így szól: Kelj fel, mind keljetek fel,

egyetlen csoport se maradjon hátra, mert valamennyien

egyszerre fogjuk megpillantani azt a helyet,

ahonnan jöttünk. Alejandro Cirilo Perez Oxlaj

Vándorló Farkas

A Maja Vének Nemzeti Tanácsának nagy öregje,

Xincas és Garifunas Guatemalából

Előszó A hosszú lándzsa című könyvhöz...

Sólyomfi Nagy Zoltán

…A sűrű gőz majdnem megfojt. A forróság néha olyan erős,

hogy bőrünket szinte nem is érezzük s hiába fordítjuk el a fejünket

valahogy, hűvösebb levegőt kutatva, minden légvételnél mintha

egy izzó lávafolyam ereszkedne le torkunkon. A mellettünk ülőt

alig látjuk, pedig oly közel ül, hogy hallható szívdobbanása.

Sistereg a középen vöröslő kövekre locsolt víz s a két elem

eggyé válásából – a kövekben lakozó tűz s a rájuk öntött víz –

születő gyermek a gőz, mely átmos, megtisztít,

minden mérget kiéget testünkből.

Mégis, hogyan leszünk úrrá e nehéz helyzeten?

Hangosan, nyitott lélekkel énekeljük a Négy Irány, a négy világtáj

erőinek dalait, hívva, kérve őket, hogy segítsenek megújulni,

megtisztulni, betegségeinkből meggyógyulni.

Segítsenek megérteni életünk nehéz helyzeteit,

tanításait és szeretni embertársainkat.

Hangos imáink, fohászaink a gőzzel együtt szállnak fel,

fel az ég felé, a Világ Teremtője felé, hogy láthatóvá tett

lehelet formáját öltve jussanak célba. Talán

meghallgatásra találnak. Dalainkat dob és csörgő teszi

még élőbbé, erőteljesebbé, ritmusosabbá.

A szertartást Devalon Small Legs gyógyító ember vezeti,

a pikáni feketeláb indián nemzet fia. Ősi szokás szerint

két varkocsban hordja haját, melyeket bőrszalaggal

köt össze. Nyakában kagylókból készített láncot visel,

mely hajdan nagy értékkel bíró csereeszköz volt

s mind a mai napig büszkén hordják a

hagyományaikhoz, kultúrájukhoz ragaszkodó

őslakosok. Kezében bölénybőr csörgő,

melynek hangja a sziklák közt gördülő patak

csobogásához hasonlít.

Néha megérint vele minket s számunkra érthetetlen,

furcsa, de kellemes hangzású anyanyelvén

mormol valamit.

Imádkozik. S mi érezzük, hogy a feltámadó szél,

a kunyhó előtt pattogó tűz égbe nyúló lángnyelvei,

az alattunk csendesülő anyaföld és a reánk vigyázó,

csalogató csillagok mind mind a mi énekünket ismétlik,

imáinkat visszhangozzák bölcs mosollyal.

Devalon utazásai során jött el hozzánk, hogy az öregek,

a Vének Tanácsának üzenetét hozza.

Üzenetet, melyet lelkünkbe nézve mi is tudunk,

ismerünk, de hagyjuk, hogy mindennapi

életünk útvesztői elhalványítsanak. Üzenetet, mely

egyszerű, tiszta, épp ezért fontos és érdemes

megszívlelnünk:

„Hallgassatok az ősök szavára, védjétek,

ápoljátok a környezetet és szeressétek embertársaitokat.

Adjatok időt magatoknak saját lelketekkel,

legbensőbb kérdéseitekkel foglalkozni.

Tiszteljétek a Teremtőt, ki a világot igazgatja

és figyeljetek a Négy Irány szavára, tanítására.

Ha így cselekedtek, elkerülhető a vég,

Földünk pusztulása, melyre oly sok intő jelet

láthattok már.”

Ezt az üzenetet hozta el közénk Devalon.

Jött, hogy egy számára ismeretlen világban,

kultúrában, nyelvi közegben kövesse öregjei

útmutatását.

Mi hajtja őt? Milyen mély elszántság, nem ritkán

önfeláldozás kell ahhoz, hogy valaki a világ

másik végére utazzon, hogy ott tanítson,

gyógyítson, beszélgessen, táncoljon, imádkozzon?

Milyen mély hit és erő?

Devalon Small Legs mesélt életéről.

Kora gyermekkora hányattatásairól,

a „fehérek iskolájában” kapott neveléséről,

lázadásáról, útkereséséről. Bizony, a bizonytalanság

évei során az alkohol, a kábítószer romboló

útitársként mellé szegődött. Az anyaföld,

vagy ahogyan ők mondják, a Földanya nem szentsége

miatt volt közeli számára, hanem hogy a bódultságot

rajta kipihenje. Az éjben nem az utat mutató

csillagokat fürkészte, hanem rejtekében megbújva

ivott és újra ivott. Nem találta helyét, jövőjét az új világban.

Ősei életformája eltűnt, büszke tartásuk és bölcs

tanításaik elhalványultak.

Közelgett az út vége.

Talán az utolsó pillanatban sietett segítségére

testvére s elvitte egy idős férfihoz, aki valahol

a hegyek mélyén, egy rejtett tisztáson lakott.

Már hallott róla, de inkább mesének hitte,

mint valóságnak. Most ott ült a tisztáson az

Öreg Hegyi Emberrel,

a régi tudás ismerőjével, aki gyógyította.

Hetekig tartott felépülése s utána még sokáig tanult,

tanult. Itta magába azt a csendes, bölcs tudást,

mely hajdan annyira jellemezte népét.

Visszatalált az Ösvényre, melyről sajnos oly

könnyű letérni. Gyógyító Ember lett.

Devalon járja a világot s viszi a Felébredés,

a Tisztánlátás igéjét. Eljött közénk ősei üzenetével.

Bölényfia Hosszú Lándzsa, Mindenható Hang,

Zengő Ég, Foltos Borjú, Farkasfej, Viszi A Kondért

és a többi valaha élt rokona szól általa.

Tegyünk most egy utazást abba a korba,

amikor még szabadon fújtak az északi síkságok szelei,

semmi sem zavarta meg a farkasok énekét, a bölények

csendesen legelő hatalmas csordáit és a hosszú úton

lévő vándornak nem kellett kerítéseket, zajos városokat kerülnie.

Repüljünk lelkünk örökké szomjazó szabadsága felé!

Mert van esély a megérkezésre.

Sólyomfi Nagy Zoltán

Gyere át (dal) Széttép, szétmar darabokra szabdal Magamra hagy igaz magammal Gyere át… Állok, állok utat találok Erdőben eredő ösvényen járok Gyere át… Szállok, szállok madarakat látok Tengerkék égen felhőben járok Gyere át… Égek, égek széllel zenélek Teremtő Istenhez újra visszatérek Gyere át…

A gyógyító sz*rvas regéje

Távolból felhangzik hívogató ének
Szűkségben szenvedő emberek szólanak

Igéző dalukkal engem megidéznek
Igéző dalukkal útra szólítanak

Útra szólítanak mélybe ereszkednem
Ezüstléptű forrás forrásáig látni

Útra szólítanak Tetejetlen Fához
Tetejetlen Fának gyökeréig járni

Útra szólítanak ideje indulnom
Lélekkel átlépni szikla repedésén

Mélybe lezuhannom, mélybe leutaznom
Szárnyatlan szállani Anyánk szívverésén

Föld alatti ösvény végére érkezem
Föld Anyánk testében, szívének hangjára

Tetejetlen Fának állok gyökerénél
Kihez eljutottam dob dobbanására

Tetejetlen Fának erős gyökerénél
Erős gyökerénél, legalsó világban

Látok gyökér végét rágó sötét férget
Nedveket emésztő fekete ruhában

Nedveket elszívó betegítő lélek
Gyökértől távozz el, szabadulj utadra

Tetejetlen fának ne okozz kétséget
Indulj szép utadra egészséget hagyva

Gyökérnek végeit immár tisztítottam
Gyökérnek tövéhez tovább elindulok

Örvénylő örvényben, forgószél közepén
Szárnyatlan repülve egyre följebb jutok

Legalsó világból szállva emelkedek
Minden irány felől gyökerek érkeznek

Fű alatt, föld alatt szépen összeérnek
Forrás színe körül összeölelkeznek

Forrás forrásánál látok gátló gátat
Áramlást elfojtó sziklafalak nyomát

Kavicsot elhordok, sziklafalat bontok
Végre kitisztítom életforrás útját

Gyökérnek töveit immár gyógyítottam
Tetejetlen Fának szárához indulok

Örvénylő örvényben, forgószél közepén
Alsó mély világból középsőbe jutok

Tetejetlen Fának száradó száránál
Szikkadó ereket vízzel felélesztek

Esővel locsolok, szomjúságot oltok
Patakok medrében életet ébresztek

Tetejetlen Fának áldott köldökénél
Immár gyógyítottam, tovább elindulok

Örvénylő örvényben, forgószél közepén
Halkuló lüktetést, fáradt dobot hallok

Dobogó Kő dobog kősziklaszék alatt
Tetejetlen Fának napvirág szívénél

Szent helyet szentelek, súlytól szabadítok
Füsttel megfüstölök lelke közepénél

Léleknek forrását immár tisztítottam
Tetejetlen Fának törzsén emelkedem

Örvénylő örvényen, forgószél közepén
Ágak, hol ágaznak, éneklem énekem

Ágak, hol ágaznak, éneklem énekem
Gyógyító dalaim torokba torkollnak

Torok odújában szelek megszületnek
Lelket lelkesítő dalok megszólalnak

Tetejetlen Fának karjaihoz értem
Középső világból felsőbe átlépek

Ágak közt, lombok közt jövőm felidézem
Köröttem kőröznek eljövendő képek

Jósoló jó álmok értését köd fedi
Jósoló jó álmok értetlen szólanak

Tüzeket megrakok, párát fölszárítok
Homlokból képeink értőn szólaljanak

Ágak közt, lombok közt immár gyógyítottam
Korona csúcsáig szárnyatlan fölszállok

Örvénylő örvényben, forgószél közepén
Tetejetlen Fának legtetején állok

Ágaknak végében kristályrügy rügyezik
Fénylő fénysugarat magasból lehozza

Igének ösvényét igen megtisztítom
Rügyből nőtt virágot őstudás porozza

Távolból felhangzott hívogató ének
Szűkségben szenvedő emberek szólottak

Igéző dalukkal engem megidéztek
Igéző dalukkal útra szólítottak

Mélybe ereszkedtem, magasba fölszálltam
Gyökeret, koronát egymással kötöttem

Örvénylő utakat gyógyítva bejártam
Szivárvány hét színe ragyog körülöttem