A mexikóiaknak nem volt betürendszerük, csak képek segítségével közvetítették gondolataikat; és nemcsak az eseményeket, hanem a személyek és városok neveit is képekben, melyeknek legtöbbje közértelmü jegy volt, fejezték ki. Bár a mexikói spanyol térítők, vallásos fanatizmusból, igyekeztek mindent megsemmisíteni, mi az aztékeket az ősi pogány vallásra és kulturára emlékeztette, egy néhány irott emlék mégis maradt fönn; ezek közt legfontosabb az u. n. Libro de tributos (a mexikói Museo Nacional birtoka), mely a mexikói király adófizető városainak adóját sorolja föl.
Nagyobbszerü építmény csak kevés maradt; a teotihuacani, cholulai és xochicalcói gúla-templomok a legnagyobbak, s ezek közt az utolsó a legnevezetesebb; óriási trachit-sziklákból épült, melyeknek külső falazata egészen tele van domborművekkel. Emlékoszlop kőből igen sok, s köztük több művészi kivitelü volt Mexiko fővárosában; hires a Tizoc király Napköve meg az u. n. Kalendáriumkő; a mexikói Museo Nacionalban egy nagy dombormű alak maradványait őrzik a texcocói templomból, mig az óriási kariatidok Tulából valók. Szobrokat, kőképeket
és bálványokat még ma is nagy mennyiségben találnak; domborművek, falakon, kőedényeken és sziklákon is,
szintén elég gyakran fordulnak elő. Az agyagedények kétfélék; Cholulában fényesre csiszolt és tarkára festett (alapszin a narancs-sárga) agyagedényeket találnak; Mexiko völgyében pedig csiszolatlan (néha csiszolt is) sárgás-vörös alapon fekete arabeszkekkel díszített, sőt domborművü szegéllyel ékített edényeket is lelnek. Az edények lábai gyakran üresek, alakjuk az állatokét, néha az emberi arcot utánozza; másokon egy-egy isten arca v. egész alakja látszik. Az apróbb, agyagból készült arcokat, bálványokat és egyéb alakokat valószinüleg formában sajtolták; ezeknek kivitele igen szép és élénk. A kőtárgyak közt, az apróbb gyöngyökön kivül, főleg az obszidiánból készült tárgyak érdemelnek figyelmet; a Museo Nacionalban van egy egyetlen darab obszidiánból metszett és csiszolt edény, mely majmot ábrázol; feldolgozták a hegyi kristályt is. Az ércből készült tárgyak közt csak az ékszerek érdemelnek említést, mert a mexikóiak a vasat nem ismerték, a rezet és a bronzot pedig kevéssé használták; az arany és ezüst ékszereket a spanyolok kapzsiságból beolvasztották. Számos mozaik készítmény van az európai muzeumokban; türkizből és más kövekből meg kagylókból és érclemezkékből készítették ezeket.
Szövetekből ellenben alig maradt valami; a hires toll munkákból a legszebb darab, valószinüleg lobogó, melyet az ambrasi gyüjteményben fedeztek föl, most a bécsi muzeum tulajdona.
Az ókori Mexikó legkiemelkedőbb intellektusainak tartott mayák tervezték meg a hieroglifás írás komplex stílusát, melyet mára teljesen megfejtettek. Kifinomították az egzakt tudományokat, melyet más spanyol korszak előtti civilizációktól tanultak. Asztronómiai és matematikai tudásuk segítségével, nagy pontossággal számították ki a holdciklusokat, jósolták meg a fogyatkozásokat és egyéb égi jelenségeket, és egyedülálló naptárrendszert alakítottak ki, mely pontosabb volt, mint amit ma használunk. A mayáknál a tudomány és a vallás megfért egymás mellett, a napi élet magját képezve. Szokásos volt egy keresztelési rituálé a gyermekek számára, akik túlélték a kiskorúságot. Hogy biztosítsák isteneik jóindulatát, minden évben fesztiválok sorozata zajlott, mely rituális felajánlásokat, áldozat-bemutatást és egy kábító mézbor, a balche megivását foglalta magában. A legtiszteltebb istenségek között volt Itzamna és IxChel, minden istenek apja és anyja és az esőisten, Chac. Kukulcan volt a tollas kígyó, az uralkodó kaszt istenének maya neve. A mayák nagyon komplex panteonja és sokoldalú kozmológiája megigézi, és meghökkenti a régészeket és a kultúra többi kutatóit. Szertartási központjaik építésében a mayák az egész Mezoamerikában jellemző tervet követték, magas, piramis alakú templomokat
, emeletes palotákat, és a mindenütt megtalálható labdajáték-pályát a nagy központi tér körül.
A Maya piramisok
oltárokban és egyéb építményekben
nyilvánul meg. A más kultúrákban tipikus mértani tervezés ellentéteként az emberi forma gyakran előfordul a maya művészetben.
A hiányos élelmiszer-ellátás, földrengések, járványos megbetegedések, kívülállók behatolása, belső lázadások vagy ezeknek a tényezőknek a kombinációja mind felmerül, mint lehetséges ok a maya felsőbbrendűség hanyatlásának okaként.
Ami biztosnak tűnik az az, hogy i.sz. 900 körül a mayák szertartási központjai kiürültek. Gyorsan eltűnvén a sűrű dzsungel növekedése alatt, sok település elkerülte a spanyol hódítók pusztításait, elrejtve maradva, és szokatlanul jól megóvva a 19. századig. Az északi alföldi területek (Yucatan-félsziget) jelentős települései Chichén Itza, Dzibilchaltun, Tulum és Uxmal. A déli alföldi területeken, a maya hátországban Bonampak, Copan, Palenque és Tikal.
Mexikó, hivatalosan Mexikói Egyesült Államok (spanyolul: Estados Unidos Mexicanos vagy México)
egy észak-amerikai ország, államformája elnöki szövetségi köztársaság. Északról az Egyesült Államok, délkeletről Guatemala és Belize, nyugatról a Csendes-óceán, keletről pedig a Mexikói-öböl és a Karib-tenger határolja. A Föld legnépesebb spanyol nyelvű országa, a legészakibb és legnyugatibb latin-amerikai állam. Címerében a fügekaktuszon ülő, csőrében kígyót tartó sasmadár az aztékok eredetmítoszára utal; korábbi jelképe az aztékkaktusz volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése